Gondnoki konferencia Mezőföldön
Adminisztrátor, 2011-04-14 06:00:00
Egy új kezdeményezés napja volt 2011. április 9-e a Mezőföldi Egyházmegye életében.
Kovács János egyházmegyei főgondnok úr javaslatára a megye gondnokai gyűltek össze ezen a szép szombati délelőttön, hogy közösen gondolkodjanak a rájuk bízott gyülekezetek jövőjéről.
Az alkalom Imre Bálint esperes úr köszöntésével vette kezdetét, majd áhítattal folytatódott, melyet Dr. Kovács Zsuzsanna tartott a 12. zsoltár alapján. Ez az igeszakasz egyszerre feddés, intés és bíztatás is volt a jelenlevők számára. Figyelmeztetett arra, hogy a nyelv tűz, melyet, ha nem jól használunk, lángba boríthatja az egész testet. Ha helyesen használjuk, áldássá lesz. Lehet vele gyülekezetet építeni és rombolni is. Felelőssége tehát minden egyes hívőnek, a gondnoknak pedig fokozottan, hogyan és mire használja nyelvét. Önvizsgálatot tartva el kellett ismernünk, hogy a nyelvünk sokszor fölénk kerekedik és nem a szükséges jót szóljuk. Ezért jó, hogy az igeszakasz végén lévő bíztatásból pedig erőt meríthetünk a mindennapokhoz: „Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor” (Zsoltár 12:8)
Dr. Huszár Pál, a Dunántúli Egyházkerület főgondnoka „Gondnoki szolgálat a gyülekezetben” című előadása igen elgondolkodtató és érdekes volt számunkra.
Kezdésként az Ézsaiás 40:31 hangzott el: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Több gondolat is megragadott előadásából, ezek közül szeretnék megosztani néhányat az olvasókkal is.
Mi, keresztyének, nem vagyunk korszerűek, de időszerűek vagyunk. Az Ige semmit nem veszített üzenetéből az elmúlt évszázadok és évezredek alatt, így ma is aktuálisak.
Az élő Istenbe vetett hit és az egészséges nemzettudat kettős kapaszkodó, mely segít, hogy a világ lelki és szellemi támadásai közepette is talpon tudjunk maradni.
A presbiteri szolgálatot jókedvvel kell végezni. Egyetlen presbiter se érezze vállalt tisztségét tehernek, nyűgnek, mert Isten szeretete csak akkor tud akadály nélkül kiáramlani rajtunk keresztül embertársaink felé.
A presbiternek felelőssége van, amit nem kell eltúlozni, de komolyan kell venni!
Az előadás után kötetlen beszélgetés következett. Nagy örömet jelentett, hogy nem a negatív élmények kerültek felszínre. Mindenki igyekezett megosztani a másikkal egy-egy náluk bevált alkalom élményét, receptjét. Úgy látjuk, hogy gyülekezeteink nem élhetnek végvárként. Szükséges, hogy összefogva, közösen tartsunk több alkalmat is, mint például az ifjúsági teaházak, többgenerációs táborok, hiszen nem minden gyülekezet tud önállóan mindent megszervezni tagjai számára.
Fontosak a baba-mama körök, ifjúsági találkozók, egyéb célzott rétegeknek szóló alkalmak, - melyek az ő érdeklődési körüknek megfelelőek - de mindenképpen lehetőséget kell biztosítani olyan alkalmakra is, ahol a családok tagjai együtt lehetnek, hiszen a gyülekezet egység, nem szabad széttagolni. Az óvodáinkban, iskoláinkban rejlő lehetőségeket gyülekezeti szinten jobban kihasználhatnánk, igénybe véve szolgálataikat istentiszteleteinken, ünnepségeinken. Példás, követendő kivételek természetesen ezen a téren is akadnak. Jobban be kell vonnunk a gyülekezet tagjait az istentiszteleti szolgálatokba, például igeolvasás, imádságok. Egyes helyeken presbiterek segítenek a lelkipásztornak az úrvacsorai jegyek kiosztásában is.
A nemzetnek és a gyülekezetnek is legfontosabb alkotóeleme a család. Ha erősítjük a házaspári kapcsolatokat a nekik szóló hitmélyítő alkalmak szervezésével, úgy építjük gyülekezetünket és nemzetünket is.
Ezen a lelkészek nélküli alkalmon olyannak láttam magunkat, mint a gyermekek, akiknek elengedi a szülő a kezét. Ennek ellenére kellemes élmény volt, és úgy gondolom, hogy további ilyen alkalmak szervezése elősegítheti gyülekezeteink és egyházunk megújulását. Remélem, ez az alkalom bíztatás is volt mindenki felé, hogy ne csak elmondja véleményét egyházunk életével kapcsolatban, hanem a megoldáskeresésben is aktívan részt vegyen.
Köszönet az alkalom szervezéséért egyházmegyei főgondnok úrnak, a vendéglátásért a polgárdi gyülekezetnek, a szolgálóknak a rájuk bízatott üzenet átadásáért.
„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Máté 18:20)
Szabó Gábor
gondnok
(Fehérvárcsurgó)
