Dunántúli Református Segítő Szolgálat… - családsegítés – tanácsadás – pasztoráció – szupervízió

A fenti címben egyelőre annak a pár éve formálódó szándéknak és lehetséges szolgálatnak a jelenlegi neve van összefoglalva, amelynek tartalmáról az elmúlt év(ek)ben pár alkalommal az Egyházkerületen belül szűkebb vagy tágabb körben már történtek megbeszélések. (Erről az előkészítő folyamatról ezen a honlapon ez év januárjában már lehetett egyszer olvasni.)

Mit szeretne ez a név kifejezni? Nem mást, mint a saját egyházkerületünkön belül is komolyan venni és választ adni arra a szociális- és mentális/lelki igényre és szükség- helyzetre, amely az utóbbi időszakban egyre fontosabbá és érezhetővé vált. Azaz: segítséget kínálni a dunántúli református gyülekezetekben élő, vagy nálunk segítséget kereső emberek számára azon szinten is, amit az cím bővebb értelmezése magában foglal.

Nevezhetném ezt az irgalmasság modern formában való megjelenítésének is. Törődni az emberrel az ügyből, keresztyéni küldetésünkből adódóan úgy is, hogy ezen keresztül Isten Országa ma és itt közöttünk egy élhetőbb világot kínálhasson az életük szorult helyzeteiben kiutat keresőknek. Így invesztálva emberekbe, életekbe, hogy gyógyulhasson rajtunk keresztül is az, ami az emberben általunk ebben a formában gyógyítható. Azzal a szándékkal is, hogy a minőségi segítségnyújtáson keresztül a segítséget kapott emberek akár élő kövei és tartóoszlopai is maradjanak, vagy legyenek helyi szinten egy kisebb vagy nagyobb egyházi közösségnek, legyen az idős vagy fiatal.

Ez a fenti címben jelzett egyházkerületi szolgálati-ág a jelenlegi elképzelések szerint -részben az MRE Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat mintájára - a dunántúli reformátusok, és a nálunk segítséget keresők szolgálatára, javára épülhetne ki a következő időszakban.

Ezek az előkészítő megbeszélések egyházkerületünk vezetői részéről egyelőre elsősorban azokkal a lelkészekkel folytak már ez év januárjában és most, május 5-én is, akik szakmai hozzáértésükkel, tudásukkal ebben tenni szeretnének valamit. Itt gondolok arra a felhalmozott szakmai ‘tőkére’, ami a lelkigondozás, családterápia, pszichodráma, szupervízió, szociális munka stb. szakmai területén az elmúlt évtizedek alatt úgy a dunántúli lelkészekben, mint az egyháztagokban is összegyűlt.
Egyelőre úgy tűnik sikerül konstruktív lépéseket tenni ezen terv előkészítése, kidolgozása érdekében, így a május 5-i megbeszélésen ennek a munkának a koordinálásával Kocsev Miklóst bízták meg a jelenlévők. Amennyiben ennek a szolgálatnak a ki- és felépítésére az Egyházkerület vezető testületei a következő időszakban ‘igen’-t mondanak, akkor folytatódhat a további szakmai előkészítő munka azoknak a potenciálisan meglévő, a nem lelkészi elemeknek, egyháztagoknak a bevonásával is, akik e szolgálat céljaira szívesen felajánlják szakmai tudásukat, hitbeli erőforrásaikat.

Akik jelen voltuk ezeken az előkészítő megbeszéléseken, tapasztaltuk, hogy ennek az útnak a bejárása nem könnyű, de fontos. Valameddig most eljutottunk, hogy a teremtés egyik legnagyobb kincsébe, az emberbe így is invesztáljunk. Bízva abban, hogy ez nemcsak emberi erőlködés kíván lenni néhány jó szándékú ember részéről, hanem ezen áldás is lehet, amennyiben ez a szándék és terv megvalósul. Ezen keresztül is reménykedve abban, hogy református egyházunknak a Dunántúlon így is lehet Isten üzenete a világ számára.

Kocsev Miklós