A presbiteri tisztségről a Szentírás tükrében

Engedtessék meg nekem, hogy a címben szereplő sorrendet felcseréljem, és a presbiteri tisztség bibliai előzményeiről beszéljek. Hisz talán – tisztelet a kivételnek – sokan nem is tudjuk, nem gondoljuk át, hogy amikor egy gyülekezet és presbitérium megválaszt egy tisztségviselő presbitert, akkor az új presbiter nemcsak egyházunk több száz éves tisztségét vállalja, hanem egy több ezer éves szervezetbe, a kiválasztottak közösségébe lép, illetve tartozik. 

 Sokszor hangsúlyoztam korábbi szolgálati helyemen, Őriszentpéteren, és szinte minden presbiteri gyűlésen elmondtam Bakonyszentkirályon, Cseszneken is, hogy becsüljük meg azt, hogy gyarlóságaink ellenére mégis méltónak talált Isten után egy közösség, gyülekezet erre a megtisztelő tisztségre. A bibliai előzményeket a tisztséggel kapcsolatban megtaláljuk Mózes második könyve 18. fejezetében, a 14-27. versekben. Izráel történetének a legsúlyosabb eseményei zajlanak. A rabszolgaságból megszabadulnak. A vörös-tengeri csodálatos átkelés után a szabadság és az új haza lelkesíti őket. Ez azonban még távol van. A Sínai-félsziget homokja nemcsak látásukat, torkukat marja, hanem a hitüket is. Visszasírják az akkori világ nyugodt életét. Igaz, lenézettként éltek ott, amolyan jött-ment népként, de a húsosfazekak megvoltak, hogy még többet tudjanak dolgozni, hogy minél több erejük legyen. Az események átélői a veszedelmet, a rettegést, a kilátástalanságot őrizték emlékként. A gyomor azonban nagy úr! Még Istenével, hitével is szembeállítja az embert. Embert ember farkasává tesz, panasz panaszt követ. Ilyen körülmények között – ne feledjük, még nem kapták meg a Tízparancsolat – próbál Mózes, a szabadító és próféta, Isten nevében igazságot tenni, népének napi gondjain enyhíteni. De egyedül nem megy. A nép naphosszat vár és sorban áll. Jetró, Mózes apósa bölcsen látta, hogy ezt nem lehet sokáig csinálni, baj lesz, és ekkor hangzik el a máig érvényes tanács: legyen munkamegosztás. Mózes legyen szószólója az egész népnek Isten előtt. Válasszon ki a nép köréből alkalmas, tekintélyes személyeket, akik bölcsességgel és felelősséggel fogadják a hozzájuk fordulókat, mint ő maga. Így könnyebb lesz neki, és a nép is nyugodt lehet. Teológusok szerint ide vezethető vissza a presbiteri szolgálat.  A teljes cikk elolvasható a Dunántúli Református Közélet oldalon