Hit jog erkölcs összefüggései a jogász munkájában

Élve a megtisztelő lehetőséggel, hogy a hit, és a jog a gyakorló jogász számára szövevényes kapcsolatrendszeréről szólhassak, megnyilvánulásom műfaját stílszerűen tanúvallomásban jelölném meg.

Megragadható-e, értelmezhető-e, ebben a kapcsolatrendszerben a keresztyén értékrend lényegi vonása a teleologikus irányultság?

Két oldalról közelítem meg a kérdést. Nevezetesen, miként gondolkodik a keresztyén ember a jog lényegi tartalmáról, másfelől, mit jelent számára mindennapi jogalkalmazói gyakorlatában keresztyén hite?

Hit és jog

Nézzük az első felvetést.

A „demos” és a „cratos” így összefonódva vajon mindenható? Bármit tehet és akkor az már jog? Vagy netán vannak magasabb horizontú, a Teremtő törvénykönyvébe írt jogi őssejtek? A teremtmény természetéből következő, valamennyi ember viselkedésében, születésétől fogva benne rejlő, jogi és erkölcsi tartalmú érték axiómák, amelyek nem kerülhetők meg, amelyek nélkül a szabályok nem gyúrhatók az emberek és közösségeik által elfogadott és követett élő joganyaggá? 

Somló Bódog szerint: „A jog helyessége vagy helytelensége erkölcsi kérdés!” Az adott jogrend erkölcsi töltete az ember alapvető etikai érzékével, lelkiismeretével lényeges ellentmondásban nem lehet, ha nem tud azonosulni az ellentét kibékíthetetlen.

A keresztyén értékrendnek és jogfelfogásnak abból kell kiindulni, hogy az az egyetlen kéz amely a világot teremtette, törvénykönyvet is írt, a jogrend része a nagy egésznek. Ezt lehet  hinni vagy tagadni. Tercium non datur! Harmadik út nincs.

Dr. Fekete László Dunántúli Református Jogászok I. Találkozóján elhangzott előadását teljes terjedelmében a Dunántúli Református Közélet blogon olvashatja el. 

Jogászkonferencia 2011

Dunántúli Református Jogászok I. Találkozója. Pápa, 2011. október 8.

61 fotó található ebben a galériában