Presbiteri konferencia Ácson

Bogáth István, 2011-11-15 05:00:00

Az ácsi templomban gyülekeztek 2011. október 29-én a Tatai Református Egyházmegye presbiterei. Itt rendezték meg az egyházmegye idei presbiteri konferenciáját, ahová szinte valamennyi gyülekezetéből érkeztek küldöttségek.

Az alkalom kezdetekor a 134. dicséret első versét énekeltük el.

Az igehirdetés szolgálatát Dobai Sándor, a Komáromi Református Egyházmegye esperese végezte a rómaiakhoz írott levél 8. rész.28. verse alapján. Beszélt az 1100 esztendő megtartó csodáiról, bármilyen nehézség is volt a magyar történelemben, Isten megtartotta népét. Történelmi áttekintést nyújtott a felvidék nehéz helyzetéről, Trianonról és arról, hogy az elnyomás még erősebbé kovácsolta az elszakított gyülekezeteket. Isten még a vele szemben állókat is felhasználja ügye szolgálatára, példaként hozta fel, hogy 1945 után a lakosságcserét éppen a szlovák kommunisták állították le. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? - tette fel a kérdést. Nekünk presbitereknek tudnunk kell hol a helyünk, mert a feladatok vállalása a reménység forrása. Nagyon fontos, hogy képes vagyok-e Isten munkájának nyomát felfedezni, s tudok-e hálát adni Istennek a velem történtekért?

Sebestyén Miklós, az ácsi gyülekezet főgondnoka köszöntötte a megjelenteket és egyben kifejezte örömét, hogy a gyülekezet lehet a presbiteri konferencia házigazdája.

A presbiteri konferenciát Gyimóthy Géza, a Tatai Református Egyházmegye gondnoka nyitotta meg, s útravalóul elmondta, nagyon fontos, hogy minden nemzedék a reá kiosztott feladatát hajtsa végre.

Az előadások sora előtt Vörös Anita és Major Tamara szavalatát hallgathattuk meg.

Az idei konferenciának - reformáció napján túlmenően - különös aktualitást adott, hogy a Felsődunamelléki Egyházkerület újjászervezésének 300. évfordulóját köszönthetjük. Ez volt a témája Gerecsei Zsolt, ácsi lelkipásztor előadásának. Ő valódi történelmi hűséggel emlékezett meg arról, hogy az árválkodás harminchat évének Magyari Péter püspökké választása vetett véget. Kiemelte azt a rendkívül fontos tényt, hogy erre a püspökválasztásra alulról szerveződően, a gyülekezetek szavazatai alapján, szép egyetértésben került sor.

Az előadást követően az ácsi énekkar szolgálata következett. A csodálatosan felcsendülő énekeket Baloghné Nagy Ildikó vezénylete fogta össze. Ezután újabb szavalat következett, melyet Ódor Karolina adott elő.

Helyzetképek, vallomások volt a címe a következő blokknak, melynek célja az volt, hogy felvillanjanak presbitersorsok, helyzetelemzések az egyházmegye különböző gyülekezeteiből.

Különböző emberek munkájukban, beosztásukban, családi állapotunkban, mégis egyek Istenbe vetett hitükben.

Balogh Péter, esztergomi gondnok előadásában elmondta, hogy egykori cégvezetőként hogyan élte meg református hitét. Az előző rendszerben minden vezető beosztású embertől elvárták, hogy tagja legyen a pártnak, s ő mégsem lett az. Minden bizonnyal azért nem próbálkoztak vele mert nyíltan vállalta református hitét. Akik az Istent szeretik minden a javukra van - fogalmazott és azt tanácsolta a jelenlévőknek, hogy bátran valljuk meg hitünket. Mint egyházmegyei tisztségviselő rendszeresen részt vesz gyülekezetlátogatásokat, de szomorúan tapasztalja, hogy az elhangzott dolgok, kérések igen gyakran feledésbe merülnek. Ezúton is kéri az egyházmegye vezetését, hogy a gyülekezetlátogatások jegyzőkönyveit, azok tapasztalatait gondosan elemezzék, hiszen ezek azok a visszajelzési pontok ahol a gyülekezetek életéről, állapotáról biztos képet kaphatunk.

Fábián Károly, etei gondnok egészen más életpályát futott be, elmondta, hogy egykori lelkipásztora, mostani esperese kérésére vállalta a megbízást. Hitvallása szerint a gyülekezetnek igazi pásztorra van szüksége, olyan lelkészre, aki a gyülekezeti tagok minden dolgára nyitott, ügyes-bajos dolgaikat nem tehertételként éli meg.

Paksi Márta, bábolnai presbiter elmondta, hogy Isten új utat nyitott életében, hiszen ő csupán 24 éves korában keresztelkedett meg. Hitvallásában megemlítette, nagyon fontosnak tarja, hogy életünket, mindennapi tevékenységünket hozzuk összhangba hitünkkel.

A presbiteri konferencia Máté László esperes zárszavával ért véget.

A jelenlévő gyülekezet a templomkertben felállított emlékműnél emlékezett meg Herczeg Lajos, egykori teológusról, a település szülöttéről, aki az 1956-os harcok során, miközben egy sebesült társán próbált segíteni gyilkos fegyver által hősi halált halt.

A konferencia után szeretetvendégségben volt részünk, ahol kötetlen beszélgetés közben az ácsi asszonyok finom süteményeit fogyaszthattuk.