Tíz segítgség az emberré válás útján - Farkas József igehirdetései a Tízparancsolatról

Újra megjelent Farkas József Tízparancsolatról szóló igehirdetés-kötete, a Somhegyi Kiadó gondozásában. Tisztelettel és jó lelkiismerettel ajánlom ezt a könyvet református testvéreink figyelmébe. 

Az bizonyos, hogy ez a hang egészen más, mint amit a „bevett” református igehirdetési palettán nevelkedve megszoktunk. Farkas József igehirdetései úgy lesznek Isten szavává, hogy igehirdetőként is egészen emberként szólal meg. Az igehirdetés csodája nála tényleg valósággá lesz, miszerint az egészen emberi hang lesz a Szentlélek munkája által Isten szavává. Valós problémákat vet fel. Életszerű példákat használ, és így tesz világossá bibliai igazságokat. Feltesz olyan kérdéseket, amelyeket soha nem mernénk református szószéken tematizálni. Mindig túllép a megszokott igehirdetési sablonokon, és ott kezdi, ahol más már abbahagyta. Folyamatosan olvas, egyszerre figyeli az Igét, és mindazt ami körülötte és benne történik. Tanulmányozza az eredeti bibliai szöveget és a kortörténetet ugyanúgy, mint a teológiai segédtudományokat, valamint kora új felismeréseit, különösen az embertudományok területén. Mindenre nyitott, de azért, hogy Krisztus e nyitottság által is egyre inkább növekedjen. Farkas József úgy biblikus, hogy krisztusi. Izgatja, hogy hogyan lehet az evangéliumot a ma emberének továbbadni, hiszen a modern ember az egyházi nyelvezetet alig ismeri; hogyan lehet ugyanazt az evangéliumot új módon, mai képekkel megvilágítani. Meggyőződése, hogy a ma emberét a hétköznapi élet felől kell megszólítani. Őszinte problémafelvetéseit olvasva gyakran eláll az ember lélegzete. Zavarba ejtő, ahogy túlfeszíti a dogmatikai kereteket. Igehirdetései érdekfeszítőek, izgalmasak, eredetiek, de eredetisége soha nem öncélú. Senkit nem akar megbotránkoztatni, de nem fogja vissza magát senki kedvéért sem, hanem végiggondolja azt, ami megkínozta és izgatja; hogy az Ige világosságában krisztusi szélességben és hosszúságban, magasságban és mélységben feltárja a problémát (Efezus 3,18). Mindezt pedig úgy teszi (aki hallotta őt prédikálni, tudja), hogy minden retorikai sallangtól mentesen beszélget az igehallgatóval. Az igehirdetés eredeti értelme, a Lukács 24,27 alapján éppen ez; hiszen a Feltámadott Úr is egy „baráti beszélgetés” közben magyarázta el az emmausi tanítványoknak az Írásokat, mire azoknak megnyílt a szemük, és felismerték Őt. 

A Tízparancsolatról szóló magyarázatok is ilyenek, sőt ennek az igehirdetői attitűdnek gyöngyszemei. Nem véletlen a cím sem: „Tíz segítség az emberré válás útján”. Ez tíz segítség arra nézve, hogy kiábrázolódjon bennünk a Krisztus, és tényleg krisztusi emberekké legyünk (Galata 4,19). Ez a könyv tömör krisztusi etika a Tíz Ige alapján, nyolcvan oldalon. A könyv hátlapján olvasható összegzés pontosan kifejezi, miről van szó: „Állóháború, lövészárok-háború. Ez folyik ebben a világban. Emberek beássák magukat az ellenségeskedésnek valamilyen lövészárkába, figyelik, hogy a másik mikor ad támadható felületet, és akkor gyerünk: lövés és visszahúzódás! Jézus azt mondja: Jöjj elő a lövészárokból! Tedd ki magadat annak, hogy egy sorozatot beléd eresztenek! Menj oda, és nyújts neki békejobbot!”

Amikor újra végigolvastam ezt a tipográfiailag is hozzáértéssel megszerkesztett könyvet, az alábbi Ige és hozzá kapcsolódó néhány gondolat fogant meg bennem, amivel a kötet lényegét is summázni szeretném: „Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, sőt munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben” (2Korinthus 1,23-24). A szilárd hit érett hit, mondaná Farkas József. Az érett hit tudomásul veszi a körülötte megváltozott világot, hiszen abban él, arra nyitott, de soha nem a megváltozott világot tartja normának, hanem csakis az egyre jobban megértett Igét. Az érett hit mindig az állandóan tanulmányozott, egyre jobban megértett, és az aktuális helyzetben bennünket megszólító Igén tájékozódik. Ezért újra és újra rákérdez hitének tartalmára, az egyre jobban megértett Ige alapján; vagyis az érett hit mer kérdezni, és nem attól szilárd, hogy a merev gondolati rendszerhez (az Ige alapján megfogalmazott tanításhoz) ragaszkodik, hanem csakis az újból és újból megszólító Igéhez. Ezért valljuk, hogy az Egyház mindig reformálandó. A sziklaszilárd hitből sziklaszilárd élet következik, amely rendíthetetlen a Krisztusban, de soha nem rendíthetetlen a másik emberhez. Aki rendíthetetlen a Krisztusban, az irgalmas a másikhoz; megfordítom, hogy értsük; csak az olyan ember rendíthetetlen a másikhoz, akár a hit terén is, aki még nem eléggé rendíthetetlen a Krisztusban. A szilárdság és a merevség nem egy kategória. Aki merev és kegyetlen, az nem szilárd. Pál hangsúlyozza, hogy kíméletből nem ment el eddig Korinthusba, mert nem akart uralkodni az ottaniak hitén. Mondja ezt az a Pál apostol, aki szent határozottsággal tett bizonyságot a Krisztusról alkalmas és alkalmatlan időben (2Timóteus 4,2), de aki a bizonyságtétel eredményét mindig az Úrra bízta, és nem tolakodó eszközökre. A szilárd hitből fakadó élet éppen ezért kíméletes a másikhoz, soha nem uralkodik a másik hitén, nem telepszik rá a másik hitére, de biztos zengésű trombitaként (1Korinthus 14,8) mindig bizonyságot tesz az Ige által megismert igazságról, tanúskodik a benne munkáló reménységről, ezért szenvedni is kész, miközben érleli a mellette élő ember hitét. A szilárd hitből fakadó élet mindig örömteli élet. A szilárd hit ugyanis mindig örömöt ajándékoz a másiknak és nem félelmet, vagy valami terhes rossz érzést: „munkatársai vagyunk örömötöknek” .

Farkas József hangja valóban új hang, szokatlan, talán idegen is közöttünk. Éppen ezért lehet kritikával illetni, akár elutasítani is; de figyelmen kívül hagyni egyre inkább nem lehet. Farkas József életműve feldolgozás alatt áll, hagyatéka pedig folyamatos rendezés és kiadás alatt, elfogulatlan értékelése pedig még várat magára. Addig is olvassuk el ezt a könyvet. (A kötet megrendelhető a kiadónál: Somhegyi kft. 2481 Velence,
Gárdonyi utca 40.; valamint kapható a Kálvin Kiadó boltjaiban is.)

Megjelent a Reformátusok Lapja 2012. július 15-i számában