„Imádkozva és dolgozva" - Ökumenikus egyetemi istentisztelet Veszprémben

Adminisztrátor, 2010-01-08 08:03:55

A veszprémi Kossuth Lajos (sétáló) utca karácsonyi fényei, valamint a reggeltől hulló hó mesebeli helyszínné varázsolták az evangélikus templomot, ahova az első egyetemi istentiszteletre hívták és várták a szervezők a Veszprémi Egyetem oktatói közösségét és hallgatói ifjúságát.

A jelenlévő oktatók között feltűnt Dr. Huszár Pál Zsinati és Egyházkerületi Főgondnok is, aki sokáig a Német Tanszéken volt óraadó tanár. Kutrovics Kitti a Zsoltárok könyve szavával köszöntötte a szép számú gyülekezetet, akik között megtalálhatóak voltak a helyi evangélikus és református gyülekezetek tagjai is.

Az istentiszteletei liturgiát Török Ágnes egyetemi lelkész és Kisantal Krisztina fuvolajátéka valamint Somogyi Csaba orgonajátéka gazdagította.

A közösen elmondott fohász után Selmeczki Petra Pál apostolnak a Filippi gyülekezethez írott levele 4. fejezetének 4-től a 13-ig verséig olvasta fel a Szentírás üzenetét, ami után Isó Zoltán evangélikus lelkipásztor imádsága készítette fel a híveket Steinbach József prédikációjára, aki a korábban hallott igeszakaszból a Filippi levél 4. fejezetének 6. verse alapján hirdette Isten Igéjét.

***

Igehirdetésében kiemelte, hogy az emberi szív, különösen az egyetemi fiatalság szíve és élete a kemény vizsgaidőszakban tele van félelmekkel, de ezek a félelmek Krisztus Jézusban legyőzhetőek. Legyőzhetőek, amikor elismerjük Isten nagyságát és vele együtt a mi kicsinységünket, és a helyes relációt felismerve tudunk imádkozva dolgozni és dolgozva imádkozni. A helyes imádság bűnvallása, hálaadása és könyörgése után olyan profán kéréseket is Isten elé lehet és szabad vinni, mint egy-egy vizsgára való felkészülés, vagy éppen egy pillanatnyi emberi szükség, amely kérések az Isten előtt mind-mind szentté válnak.

A püspök kiemelte Schiff András, világhírű zongoraművész Mozart darabjának előadását, amely olyan lelki élményt jelentett számára, ami évekre adott lelki töltést számára. Schiff András említett zongorajátéka előtt percekig csendbe fogta a lecsukott zongorafedelet, ami akár jelenthetett imádságot is. Steinbach József szerint ez bizony imádság volt, és akkor vagyunk az életben a helyünkön, ha munkánkban kitartóak és hűségesek vagyunk, életünket pedig teljesen az Úrra bízzuk.

Az első egyetemi istentiszteleti alkalom Nagy Károly római katolikus plébános, egyetemi lelkipásztor imádságával, valamint közös énekléssel és áldásmondással ért véget. A szervezők köszönnek minden imádságot, s az egyetemi ifjúság kezdeményezésére miden este 9 órakor egyéni csendességben imádkoznak a fiatalok az egyetemi ébredésért.

Török Ágnes kinevezett egyetemi lelkésszel az alkalom után beszélgettem:

•- Honnan is van a kezdeményezés, hogy Veszprémben egyetemi istentiszteltről és egyetemi lelkészről beszélhetünk?

Augusztus végén keresett meg az egyházkerület püspöke az ötlettel, hogy vállalnék-e egy ilyen szolgálatot? Rövid gondolkodás után igent mondtam, habár nem könnyű a feladat, és rövid idő állt a rendelkezésre, amíg elérkeztünk a mai napig.

•- Mekkora területet fed le a szolgálatod?

Igazából azt mondhatom, hogy a Közép-Dunántúlt, mert nem tartozik bele a földrajzi, szolgálati területembe Győr, illetve az ottani Főiskola és Sopron, valamint az ottani egyetem, de beletartozik a Georgikon Keszthelyen vagy éppen a Kodolányi Főiskola Székesfehérváron és a Kaposvári Egyetem. Szolgálatom a Pannon Egyetem városaiban kezdődik, s majd a későbbiekben a többi akkor, amikor püspök úr végiglátogatja a rektorokat, dékánokat.

•- Milyen nehézségekbe ütközöl, és ha egyáltalán számszerűsíteni lehet a hallgatók hány százaléka fogékony ezekre az együttlétekre?

Technikailag a nagyon komoly és kemény egyetemi szabályzat az, ami egyfajta nehézséget jelent, hiszen az egész egyetem területére csupán 10 plakátot helyezhetünk ki, ami azt jelenti, hogy szinte épületenként egyet-egyet, de Istennek hála, azért aki szeretné, az így is észreveszi alkalmaink hirdetéseit. A mai alkalmon hatvanan voltak. Ezt onnan tudom, hogy ennyi liturgiás lapot készítettünk és az összes elfogyott. Persze szép számmal voltak itt pártoló tagok is, valamint a mostani istentiszteletet hirdettük a veszprémi templomokban és a veszprémi Újtemplomban külön is; ahol kántori szolgálatot végzek, s múlt vasárnap kértem az ottani híveket, hogy hordozzák imádságaikban e mostani és a következő alkalmakat is. Rektor úrtól tudom, hogy az Egyetemen kb. 7000 hallgató tanul és egyelőre mi csupán 30-40 fiatalt tudtunk megszólítani, de reményeink szerint ez a szám lassan majd növekedni fog.

***

- Az istentisztelet után püspök úrtól csupán azt kérdeztem, hogy milyen várakozásokkal tekint ez alkalmak felé?

Várakozásomnak két nagyobb része van - árulta el Főtiszteletű Steinbach József. A kétféle várakozás ugyan nem különíthető el egymástól, mégis az első várakozás egyfajta egyházvezetői várakozás, hogy sikerüljön rövidesen minden egyetemen, főiskolán beindítani az alkalmakat, az egyetemi lelkészi szolgálatot, s ha arra mód és lehetőség kínálkozik, akkor az északi részen (Győrben, Sopronban - a szerk.) egy újabb egyetemi lelkészi státuszt létesíteni.

A másik várakozásom inkább személyes és a hívő ember várakozása. Ezekben a közösségekben igazán fel tudok töltekezni és ilyen volt a mai este is. De jobban szeretném, ha nem csupán templomi környezetben találkozhatnánk a fiatalokkal, hanem az egyemen, egyetemeken lenne egy olyan terem, ahol alkalmanként olyan előadók is beszélnének hit és tudomány kapcsolatáról, akik talán azokat is meg tudnák szólítani, akiket ma még nem sikerül elérnünk. Ehhez és ebben kérem a Mindenható támogatását és áldását.

Mi Olvasók pedig csak azt tudjuk mindehhez hozzátenni, hogy a kegyelmes Isten áldja meg Egyházkerületünk ebbéli szolgálatát is, s áldja meg az egyetemi lelkészek szolgálatát és a tanuló ifjúságot, és az oktatói közösséget is.

Kép és szöveg: Rásky Miklós