Pásztoráció és misszió - beszélgetés Steinbach Józseffel, 1. rész

Az elmúlt évekből ismerős lehet Olvasóink számára, az a "hagyomány", hogy az év vége - új év kezdete kapcsán vissza- illetve előretekintésre kérjük egyházkerületünk vezetőit. A sorozat első részében Steinbach József püspököt kérdeztük, aki a beszélgetés első felében a pásztoráció és a misszió mentén idézi fel az elmúlt évet.

- Már hagyománnyá vált december végi beszélgetésünkben tavaly több tervet is említett erre esztendőre. Így szinte napra pontosan egy esztendő múlva, hogy tekint vissza az akkor megfogalmazott elképzelésekre?

 - A számomra meghatározóan fontos területek közül a pásztorációval szeretném kezdeni.  2009-2010 között a kerületben szolgáló lelkészeket látogattuk meg “nyakkendő nélkül” Köntös László főjegyzővel és Bellai Zoltán főtanácsossal együtt. Már ekkor megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk az egyházkerület területén működő - nem csak kerületi fenntartású - intézményeket is hasonló módon végiglátogatni. 2011-ben erre is sort tudtunk keríteni, bár az egyéb feladatok nagyon szűkre szabták az idői kereteket, de Istennek hála sikerült minden intézménybe eljutnunk.

 - Milyen hozadéka volt ezeknek találkozásoknak?

 - Nagyon felemelő és bátorító volt látni azt a komoly munkát, ami intézményeinkben folyik. Hozzáértő, hívatásukat magas színvonalon gyakorló, odaszánt munkatársakkal találkoztunk, akiket nagy öröm volt személyesen is megismerni. Külön szeretném megemlíteni az iskolai látogatásokat. Ezeknek az alkalmaknak mindig része volt egy fórumbeszélgetés a hallgatók és a kerület vezetése között, és a diákok minden esetben értelmes, fontos, őszinte kérdéseket vetettek fel, melyekre öröm volt válaszolni, és valódi beszélgetések alakulhattak ki. Nagyon fontosnak tartom ezt, hiszen ezek a diákok reménység szerint néhány év múlva gyülekezeteink felnőtt, aktív tagjai leszenek.

 - Van-e olyan terv, elképzelés, ami ezeken a találkozókon fogant meg?

 - Több ilyen volt, most csak kettőt szeretnék megemlíteni. A Pápai Református Teológiai Akadémiával szeretnénk együttműködni - sok más egyéb mellett - a rétegkonferenciák és a leendő “laikusképzés” területén.  A másik, amit fontosnak tartok elmondani: az egyházkerület területén található mind a négy gimnázium fontos nekünk, imádságos szeretettel gondolunk rájuk és igyekszünk minden támogatást megadni nekik, de szeretnénk külön is hangsúlyosan figyelni a kerület fenntartásában működő, a Magyar Örökség-díjas Pápai Református Kollégium részét képező Pápai Református Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolára. Szeretnénk ajánlani a gimnáziumot a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, mindent megteszünk azért, hogy a hagyományaihoz méltó oktató-nevelő munka megvalósulhasson benne.

 - Az intézmények mellett számos gyülekezetben is megfordultak az egyházkerület vezetői.

 - Valóban így van, most járunk a hat éves ciklus felénél és december 31-én szeretném a szolgálati naplóm alapján összeszámolni, hogy az elmúlt három évben hány gyülekezettel találkoztunk. Ebben az esztendőben meghatározóak voltak az “MVH-s hálaadó istentiszteletek”, azaz azok az alkalmak, amikor pályázati összegből és egyházkerületi hitel-segítségből felújított templomokért, gyülekezeti házakért adott hálát egy-egy gyülekezet. Ily módon több egyházmegyében is szinte az összes gyülekezetben megfordultunk. De ebben az évben is voltak generális vizitációk, melyeken szintén öröm volt a gyülekezeti közösségekkel találkozni. 

 - Van-e mód ilyenkor arra, hogy a közösséggel való találkozás mellett, egy-egy személyes beszélgetésre is sor kerüljön?

 - Azt gondolom, hogy a pásztorációhoz ez is elengedhetetlenül hozzátartozik. Gyülekezeti lelkipásztorként természetes az, hogy vannak lelkigondozói beszélgetéseim, a rám bízott gyülekezetekből is, de máshonnan is többen keresnek meg személyesen, telefonon, levélben és igyekszem arra, hogy ezekre a beszélgetésekre jusson megfelelő idő. Ugyanakkor törekszem arra is, hogy lelkipásztor testvéreimmel is minél többet tudjak beszélgetni. A hivatalos beszélgetésekre általában Pápán kerül sor, míg a személyes négyszemközti beszélgetések helye inkább az almádi Lelkészi Hivatal.

 - A pásztoráció mellett a másik fontos terület, amin továbbra is nagy hangsúly van a misszió. Ebben a tekintetben sikerült-e előre lépni 2011-ben?

 - Nyáron Győrben és Tatabányán is elindult a kerület által finanszírozott “nagyvárosi misszió”. Két különböző közegről van szó. Győrben egy jórészt értelmiségi, kertvárosi környezetben szeretnénk megszólítani az embereket, míg Tatabányán a lakótelepeken élőket szeretnénk elérni. Örülünk azoknak a szolgatársainknak, akik vállalták a szolgálatot ebben a két körzetben. Ugyancsak Győrhöz kapcsolódik, hogy a veszprémi Pannon Egyetem után várhatóan a Győrben is elindulhat az egyetemi lelkészség, ennek a részleteit még ki kell dolgoznunk, hiszen még csak december közepén volt az a tárgyalásunk, ahol olyan nyitottságot tapasztaltunk, hogy hisszük bátran neki kezdhetünk a munkának. 

A missziót szolgálták a 2010-ben elindított és 2011-ben folytatódó és kibővülő “rétegtalálkozók”, a dunántúli polgármesterek, orvosok és jogászok találkozója, amelyet következő évben is szeretnék folytatni és újabb hivatások református képviselőivel bővíteni. 

Az elmúlt évben találkoztunk az egyházkerület területén található “megújulási” missziói mozgalmak vezetőivel és különböző formákban azóta is kapcsolatban vagyunk ezekkel a csoportokkal, hiszen szeretnénk, ha azok, akik élő hitre találnak ezekben a mozgalmakban, a református gyülekezetekben találnának otthonra. A találkozókon kiderült, hogy a missziói mozgalmak is így gondolkoznak, ezért fontos egymás kölcsönös segítése.

Szeretném megemlíteni, hogy a misszió területén, a konferenciák, találkozók szervezésében lebonyolításában  Köntös László főjegyző vállalta a feladatok legnagyobb részét, ezúton is köszönöm munkáját.

 - Melyik terület az, ahol szeretné, hogy még hangsúlyosabb legyen a missziói munka?

 -Előbb említettem, hogy milyen élmény volt a gimnáziumokban a diáksággal találkozni. Tudjuk, hogy ennek a korosztálynak az elérése döntően fontos egyházunk jövője szempontjából. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy olyan településnek a gyülekezete, ahol nincs középiskola elveszíti ezekkel a fiatalokkal a kapcsolatot. Nagy feladat és felelősség hárul ránk abban tekintetben, hogy megtudjuk-e szólítani ezeket a fiatalokat és itt nemcsak azokra gondolok - sőt elsősorban nem azokra - akik egyházi középiskolába járnak! Álmodozom egy olyan képzett csapatról, akik akár gimnáziumról gimnáziumra járnának és próbálnák elérni a diákokat, egyébként mások megelőznek bennünket

 - Az elmúlt években a misszió egyik kiemelkedő ágává vált az egyházkerületben a kommunikáció. Megéri a befektetett energiát?

 - Azt gondolom, hogy a Köntös László főjegyző hozzáértő irányítása alatt működő kommunikációs terület egyre fontosabb szerepet tölt be egyházkerületünk életében. Nyilván arra törekszünk, hogy a kommunikáció ne önmagáért való legyen, hanem az evangélium továbbadását szolgálja, így evangéliumi tartalom jelenjen meg benne. Ezért nem csak a Dunántúli Református Lapot, és a refdunantul.hu honlapot szeretném megemlíteni - melyeknek olvasottsága, látogatottsága egyre nő - hanem azokat a könyveket is, melyek az elmúlt évben jelentek meg a az egyházkerület gondozásában. Számos értékes kiadvány jelent meg, de talán éppen ezért találtuk szembe magunkat egy komoly problémával: a terjesztés nehézségével. Látjuk, hogy itt új utakat, megoldásokat kell keresnünk. 

 - Püspök úr említette a probléma szót, hadd kérdezzem meg: mi volt az elmúlt év leginkább szembetűnő problémája?

 - A sokat hallott “válság” érezteti hatását a gyülekezetekben is, a közösségek életében éppúgy, mint az egyes emberek életében és ez alól nem kivételek lelkipásztorok és gyülekezetünk tagjai sem. Folyamatosan fenntartási, működtetési gondokkal küzdünk egyházközségi, egyházmegyei, egyházkerületi és intézményi szinten egyaránt.

A beszégetés folytatását holnap olvashatják!

-fg-